Manna

1.RÉSZ

 - 2028, NEW YORK -

- Hol vagy már Manna? Ha nem jössz elő, nem fog maradni ennivaló!
- Megyek már...! Csak még... Bekötöm a... - Amint kimondtam ezt a néhány szót, elestem és bevertem a fejem a kis asztal sarkába. - Jaj!! - Kaptam a fejemhez és kiáltottam fel.
- Olyan ügyetlen vagy! Hogy lehetsz ilyen béna? Legalább normálisan beverted a fejed? - Dovi mosolygott és felsegített a parkettáról, ami nemrég volt lefestve, ugyanis Lisa kiöntötte a körömlakkját, és nem tisztította meg... Ránéztem Lisa emeletes ágyán lévő szempilla spiráljára, és arra gondoltam, gyorsan még kifestem a szemem, ameddig nem latja... Mondjuk Dovi úgy sem engedné, hogy kifessem magam... Dovi elengedte a kezem és húzott az ebédlő irányába.
- Tényleg, jól vagyok, köszi, hogy így aggódsz értem! Komolyan mondom, olyan vagy, mint egy normális keresztény amerikai! - Elmosolyodtam és nevettem a béna viccemen. Ami egyébként azért ,,vicces'', mert Dovi angol zsidó.
- Há-há-há... Nagyon vicces... Tudod mit? Nem is segítek akkor neked!
- Miért sértődtél be ilyen hirtelen? - Nevettem fel.
- Nem sértődtem be... Meg amúgy is, mi ezen annyira vicces? Inkább sietnünk kéne, mert még a végén nem marad nekünk kaja!
- Jaj... - Döbbenten meg. - Igazad van, siessünk, úgy is már éhes vagyok! - Dovi megfogta a kezem és elkezdtünk futni az ebédlőig. Dovi a legjobb barátom, amióta csak ide kerültem... Elég helyes gyerek... Érthető, hogy minden lánynak bejön, fekete haja és kockás hasa van, tudom mert már sokszor láttam neki... Hm.. És egyidősek vagyunk, gyönyörű világító kék szemei vannak, jó pasinak tartom, de semmi nincs köztünk. Öt évesen kerültem az árvaházba, emlékeimet elvesztettem és azt sem tudom, hogy miért... Amikor 5 évesen felébredtem egy sikátorban, nem emlékeztem semmire... Csak arra, hogy valamiért fáj a fejem, meg hogy fázok. Egy nálam körülbelül 20 évvel idősebb férfi elkísért ide, és azt mondta, hogy ne mondjam el senkinek a történteket. Mikor megtaláltak a kapuk előtt azt mondták, hogy New York veszélyes hely, ne mászkáljak egyedül, és behoztak ide. Ebből tudtam, hogy New York-ban vagyok. Áh, ide is értünk...
- Elnézést Miss Rosa! Miss Rosa? - Dovival egyszerre bocsánatot kértünk és boci szemekkel Miss Rosalyára néztünk, aztán furcsán néztünk Miss Rosára.
- Hol voltatok eddig? Nyomás gyorsan a helyetekre! Az igazgató már beszél, nyomás-nyomás! - Szólt ránk Miss Rosalya, aki egyébként egy nagyon kedves, vidám és gyermeteg nő, ha jól tudom, most volt nemrég a 32. születésnapja. Hosszú fehér haja van és igéző tekintete. Dovival bemásztunk a helyünkre, egymásra néztünk és elkezdtünk kuncogni, aminek viszont Miss lárva... Azaz Miss Lara nagyon nem örült... Miss lárva, Lara, egy 200 éves ősz boszorkány! Mindenki nagyon rühelli, állandóan ordibál és ütlegel minket az a vén...
- Szipirtyó! - Suttogta Dovi.
- Mi? - Kaptam fel a fejem.
- Vén szipirtyó! Nézd csak, most is átkozódik! - Dovi hunyorogva vissza nézett a gonosz lárvára, és buta pofákat vágott rá. Én meg csak mosolyogtam Dovi hülye szokásain.
- Dovi, figyelj már! - Szólt Kim Dovira.
- Ne bántsd Dovit! - Szólt Amber Kimre... Hogy én mennyire utálom ezt a libát.... Fúj!!! Verné be azt a nyalizós fejét!!! Amber  egy göndör, szőke kis liba! Akinek vékony nyávogó hangja van, egy évvel idősebb nálunk de mégis tetszik neki Dovi...
- Köszi Amber! - Dovi Amberre mosolygott én pedig hasba könyököltem és mosolyogtam a velem szembe ülő Hugóra. Hugo egy kedves, halk, visszahúzódó, szemüveges, fekete hajú fiú. Ő Dovinak az egyik olyan barátja, akivel csak azért barát, mert régen még barátok voltak...
- Manna! - Amber rám nézett idióta gülü szemekkel és megfogta Dovi karját.
- Amber! - Tág szemekkel bandzsítottam és grimaszoltam Amber hogy észrevegye magát... De látom nem sikerült neki, mert még mindig Dovi karját fogdossa!
- Olyan undik vagytok! - Elhúztam a székemet Dovitól és arrébb ugráltam néhány centit.
- Te meg olyan gyerekes! - Válaszolt Amber a kis vékony idegesítő hangjával.
- Jaj bocsi, elfelejtettem, hogy 15 éves létedre egy 14 éves fiú tetszik neked! - Amberre szúró szemekkel néztem. Bárcsak ölni lehetne a szemekkel, Amber már rég halott lenne!
- Ez most hogy jön ide? - Kérdezte vinnyogva.
- Csöndben maradnál végre? Figyelni szeretnék Naoko igazgatóra! - Gery gonoszan nézett Amberre, majd rám kacsintott. Hogyha barátkoznék lányokkal, vele biztosan nagyon jóban lennék! Ő a még legelviselhetőbb idegesítő kis menstruáló brigád tag a korom beliek közt.
- Na szóval gyerekek... - Naoko igazgató ránk nézett és pedig vigyorogva rákacsintottam. Amire Naoko igazgató elpirult. - Egy hét múlva következik egy újabb ,, várt és szorgalmas'' iskola évünk, nem igaz? - Naoko kacsintott egyet és folyatta. - Na szóval gyerkőcök... A béna suli miatt most már nem maradhattok fent ameddig csak akartok, lámpa oltás 20:00-kor! És, hogy könnyebben hozzászokjunk a koránkeléshez, már ma bevezetjük a takarodót! - Ekkor minden gyerek lármázni kezdett és rendetlenkedni. - Milyen csodás látvány, hogy ennyire együtt működtök velünk! - mosolygott. - Ezen kívül... Egy ajándékkal készültünk az intézmény gyermekeinek, nektek... - Mindenki elhallgatott. Naoko igazgató felemelt a levegőbe egy zöld tollat és azt mondta:
- Világítós toll minden gyereknek! Köszönöm! - És lelépett... A gyerekek újra elkezdtek lármázni és rosszalkodni.

 - VACSORA UTÁN, SZOBA -

- Takarodó nyolckor? - Kérdezte mérgesen Dovi.
- Te is hallottad... - Válaszoltam. - Láttad, hogy ki volt ma itt?
- Igen, Naoko igazgató és Rosa. Miért?
- Nem furcsa egy kicsit? Elvileg ők csak szerdánként jönnek.
- Igen, ez nekem is feltűnt, de nem tartom ezt annyira fontosnak.
- Lehet... Hogy Rosa miattam jött el?

- Oké, hogy te vagy a kedvence, de nem hiszem, hogy ezért ide utazna Fort Washingtonból.
- Én igen... Végülis... Nem a hétfői kaja miatt jött, jól mondom?
- Naoko bejelentést tett, Rosa pedig gondolom csak elkísérte.
- De ez akkor is furcsa... Minden évben szerdánként van a bejelentés.
- Most máshogy volt...
- Na és te?
- Na és velem mi van?
- Te és Amber? Mi volt ez?
- Jaj tényleg, én is ezt szerettem volna kérdezni tőled, miért zavart annyira, hogy megvédett?
- Nem zavart... De nem hiszem, hogy egy 14 éves fiút meg kéne védeni egy 14 éves lánytól! - Karba tett kézzel durcásan néztem Dovira.
- Manna... - Dovi is durcásan próbált rám nézni, de elmosolyodott. - Jaj te!

 Dovi meleg ölelése nagyon jól eset... Egészen megkavarodtak bennem az érzelmek... Haha, poén volt! Dovival már sokkal durvább dolgokat is csináltunk! Egyszer átszökött este a szobámba, és az ágyban átkarolva aludtunk félmeztelenül. Ez nekünk meg sem kottyan, mert már tényleg nagyon régóta barátok vagyunk ahhoz, hogy ne szeressünk egymásba. Ekkor hirtelen elment a villany.
- Már megint elment a villany...
- Nem akarsz csókolózni? - kérdezte Dovi, ekkor elengedtem.
- Most inkább nem.
- Amber miatt?
- Nem, de miért akarsz pont velem csókolózni?
- Mert már régen csókolóztam, van az már egy hónapja! És csak te nem értenéd félre.
- Jó, majd máskor. - Oda mentem az emeletes ágyba, és felmásztam felülre, ahol én alszom.
- Felmehetek hozzád, vagy haragszol még Amber miatt?
- Mondtam már! Nem haragszom! - Kiabáltam Dovira.
- Bizonyítsd be! - Dovi komiszan rám mosolygott.
- Jaj akkor gyere fel! - Sóhajtottam és a párnámra hajtottam a fejem. Dovi felmászott hozzám és ő is a párnámra hajtotta a fejét, én pedig kihúztam alóla azt.
- Ezt miert kell? - Kérdezte morcosan Dovi.
- Hmamamam... - Válaszoltam a párnán keresztül.
- Nem értem.
- Azt mondtam, hogy nem akarom, hogy rá nyálazz! - Mosolyogtam és fejbe vertem a párnával Dovit. Dovi csukott szemmel elmosolyodott.
- Most... - kinyitotta a szemét. - Meghalsz! - Elkezdett csiklandozni, mire én felnevettem és hanyatt vágódtam. Dovi rám feküdt és abbahagyta a csikizést.
- Tudod, hogy nem szeretem mikor csikiznek! - Rámordultam Dovira mire ő elkezdte csókolgatni a nyakam, és feltűrte a pólómat a hasam felett, majd megsimította a hasam. - Dovi... - suttogtam.
- Igen? - Kérdezett vissza suttogva.
- Ne csináld! - suttogtam ismét.
- Nem esik jól?
- Nos hát...
- Akkor jó. - Folytatta, mire én megpróbáltam lesöpörni magamról, és mögém került, majd átkarolt.
- Jaj... - sóhajtottam. - Ha megcsókollak abbahagyod?
- Nem... - Suttogta a fülembe, majd megharapta azt.
- Dovi!
- Jaj! Mi az? - Kérdezte meglepődve.
- Beszélhetnénk tovább?
- Csináld csak, majd válaszolok ha kérdezel. - Folytatta.
- Szerinted Amber szép lány? - Kérdeztem félve, mire felült.

- Manna, mi van mostanában veled? Az ilyen dolgok sosem érdekeltek téged!
- Mostanában minden megváltozott...
- Úgy érted, hogy... Már megjött neked?
- Mi? Nem!
- Pedig már igazán itt lenne az ideje! Szerintem hamarosan megfog jönni a mikulás, és csatlakozhatsz végre a menstruáló brigádba...
- Nem akarok!
- Hát... Én erre nem tudok mit mondani...
- Annyira idegesítőek a lányok! Csak azért, hogy kitúrjanak, csináltak egy csoportot... Gyerekesek...
- Gyerekesség... Mert te aztán felnőttes vagy!
- Felnőttesebb, mint ők!
- De te még nem vagy nő! - Ekkor benyitottak Amber és a csatlósai.
- Már csak te hiányoztál... - Morogtam. - Mit keresel a szobámban?
- Ez nem csak a te szobád! Lisa is itt lakik, szerencsétlen, sajnálom miattad... - Nyávogta Amber.
- Szia Lisa! - Köszöntem Lisanak, mire ő hozzám dobta a rúzsát és fejen talált vele.
- Hé! - Dovi leugrott az ágyamról és odament Lisához. - Ez meg mi volt? - Kérdezte dühösen. Én a fejemet fogtam és lemásztam az ágyamról.
- Kérlek ne okold őt! - Nyávogott a liba. - Meg van neki! - Mondta hangosan, hogy én is halljam.
- ,,Szegényke!'' - Gúnyolódtam.
- Átjössz az én szobámba? - Fordult hozzám Dovi.
- Most inkább aludnék, de azért köszi...!
- Értem, jó éjszakát! - Megöleltük egymást é elment.
- Csak tudnám mit eszik rajtad... - Morogta Amber.
- Csak barátok vagyunk liba! Most pedig hagyjatok, aludni akarok!
- Tojok rá, hogy mit akarsz!
- Inkább a taknyot fújd ki az orrodból! - Kinevettem és felmásztam az ágyamba. Most megkaptad liba!
- Gyerek! - kiáltott.
- Amber... - Nyögött fel Charlotte. - Nekem már mennem kell haza.
- Akkor menj haza! - Kiáltotta Amber.
- Sziasztok Lisa és Amber!
- ,,Szia Charlotte''! - Ambert utánozva köszöntem Charlottenak vigyorogva, de ő ügyet sem vetett rám. Nem baj, azért szerintem vicces volt.
- Min vigyorogsz? - Kérdezte Amber.
- Elképzeltem egy olyan világot, ahol te nem vagy! - Mosolyogtam.
- Én meg elképzeltem, hogy megjött ne...
- Hagyd már abba a nyávogást, idegesítesz! - Fojtottam Amberbe a szót. Amber pofázott még néhány percig, de nem figyeltem oda rá, mert nem érdekelt:) Az utolsó szó amit hallottam az volt, hogy szívesen. Aztán kiment a szobából.

- MÁSNAP, UDVAR -

Reggeli után kimentünk az udvarra és én beálltam focizni a fiúkhoz.
- Manna! Passzolj! - Kiáltotta egy fiú nekem, mire én passzoltam neki és belőtte a gólt. Odajött hozzám pacsit adni, majd folytattuk.
- Mögötted Hugo! - Kiáltottam Hugonak, mire ő passzolt tovább annak a srácnak, akinek nem tudom a nevét... Odamentem Dovihoz, hogy hívjam játszani.
- Dovi, nem jössz játszani? - Lihegtem Dovinak, aki éppen.... Csajozott...
- Most nem érek rá. Na szóval.. - Folytatta a mondanivalóját, én pedig elmentem. Focizás után beálltam kosarazni, aztán elmentem Jayel és Ericel a szobájukba, és ott találtuk a többi szobatársat is.
- Manna, szerinted ki a legjobb pasi köztünk? - Kérdezte Greg.
- Vatafuck'? - A szobában volt Eric, Jay, David, Greg és Phil... Nos hát... Eric barna hajú, barna szemű, helyes és magasabb nálam egy fejjel, 16 éves, Jay szőke, kék szemű és elég helyes, de alacsonyabb nálam fél fejjel, 13 éves, David Barna hajú, barna kék szemű és majdnem olyan helyes, mint Dovi, kb. ugyanakkorák, ős is 14, Phil magas, vörös, sápadt és zöld szemű, nem olyan csúnya, 17 éves. Greg fekete hajú és zöld szemű, ő talán a leghelyesebb köztük, ő is 16, neki van a legjobb humora közöttük, persze nem olyan vicces, mint Dovi. De szerintem egyik sem valami nagy szám... - Nem tudom.
- Nem egyértelmű? Hát persze, hogy én vagyok! - Dicsekedett Jay.
- De kis cuki! Pelenkát cseréljek? - Kérdeztem hülyéskedve, és a többiek is velem nevettek. - De... Ez miért fontos amúgy?
- Mert... Mert érdekel. - Válaszolt David.
- Te Manna... - Greg leugrott az ágyáról és felugrott hozzám, Dovi ágyába.
- Kezdi... - Morgott David.
- Igen? - Kérdeztem félve.
- Szűz vagy még? - Kérdezte ,,huncutan'', majd közelebb csúszott hozzám.
- I... Igen... De beszéljünk másról. - Javasoltam.
- Ezen könnyen segíthetünk... - Greg egy puszit adott a nyakamra, én pedig lefagytam a félelemtől.
- Sziasztok! - Nyitott be Dovi. - Hát te meg? Mit csinálsz a barátnőmmel? Ráadásul az én ágyamban? - Kérdezte zavarodottan Dovi, mire Greg leugrott Dovi ágyáról.
- A... Barátnőjével...? - Suttogtam nagyon halkan, és elpirultam. De mit művelek én itt? Dovi ágyában? Én csak focizni akartam! És Dovival lógni!
- Bocsi haver, nem tudtam, hogy a csajod... - Válaszolt Greg.
- Nem a csajom. - Ráncolta össze a homlokát Dovi.
- Akkor meg miért baj, hogy nyomulok?
- Nem baj ha nyomulsz, csak ne az én ágyamon! És ha nem akarja ne érj hozzá!
- Nem akartad? - Kérdezte Greg.
Nem tudtam, hogy mit kéne válaszolnom, ezért lesütöttem a szemem és nem szólaltam meg. Annyira félek! Most mit kéne tenni? Ha igent mondok Dovi lehet, hogy haragudni fog, ha nemet mondok, akkor meg lehet, hogy Greg kérdőre von, hogy miért nem szóltam rá... Kétségbe voltam esve. De akkor a legjobb pillanatnan benyitott Miss Lara.
- Taknyosok, gyertek mert... Manna kisasszony! Mit keres maga egy fiú szobában? Azzonnal menjen ki!!! - Ordibált a szipirtyó, de akkor nem is zavart, mert bármennyire is hihetetlen, de most a segítségemre vált. Besétáltam a szobámba, és örültem, hogy végre egyedül lehetettem néhány órára. 
Néhány perc örvendés után abbahagytam a forgást és lepihentem egy kicsit. Arra ébrettem, hogy Dovi a szobámban van, és ebédelni hív.

 - DÉLUTÁN, EBÉDLŐ -

- Na és... Kit csiptél ma fel? - Kérdeztem az agyamat únva.
- Terryt.
- Őt nem kedvelem... - Terry egy idegesítő, hiperaktív rövid, fekete hajú lány.
- Miért nem? Szerintem csinos.
- Miért lenne csinos?
- Láttad már a hátulról... Húha... Az aztán a szép látvány! És az arca is nagyon szép!
- Szerintem nem.
- Ezt hagyjuk, szerinted ki a szép lány?
- Nem tudom...
- Mit tudsz te...
- Csak hagyj békén. - Felálltam az asztaltól és kimentem a mosdóba. Majd ebéd végére visszaértem, és segítettem elpakolni.

 - DÉLUTÁN, FIÚ SZOBA -

- Mannának nem tetszik a segge. - Mondta Phil. - De a melle annál inkább.
- Szerintem mindene jól néz ki, de nem adja magát könnyen... - Válaszolt David.
- Manna mostanában megőrült... Alig lehet vele beszélgetni, mindenen megsértődik, nem tud hülyéskedni... Nem tudom mi baja lehet... - Mondta Dovi. - Neked mi a véleményed Mannáról? - Dovi Gregre nézett.
- Manna? Nem nehéz becserkészni, egy hét alatt meglenne ha komolyan fel akarnám szedni. - Dicsekedett Greg.
- Ő nem egy cafat hús, hogy becserkészheted! - Védte meg Manna becsületét David. - Ő igenis egy nehezen kapható lány, főleg neked Greg!
- Tényleg, most hol van? - Kérdezte Dovi.
- A szobájában, gondolom. - Mondta Jay.
- Ott már néztem... - Válaszolt Eric.
- Megyek, megkeresem. - Jelentette ki Dovi.
- Veled mehetek? - Kérdezte David.
- Miért akarsz?
- Csak úgy.
- Akkor nem. - Dovi elment és a park felé vette az irányt.

 - PARK, DÉLUTÁN -

- Manna! - Kiáltott Dovi.

- Honnan tudtad? 

- Mit, hogy itt vagy? Ismerlek. Azt is tudom, hogy mire gondolsz! 

- Tényleg? És most mire?

- Örülsz, hogy láthatsz, mert már látni akartál. 

- Nem is igaz.. - elpirultam. - Miért jöttél ide? 

- Hiányzott a legjobb barátom! - mosolygott, majd én visszamosolyogtam rá. - De téged találtalak! - Felnevetett én pedig meglöktem őt. 

- Menj el! 

- Miért vagy mostanában ilyen érzékeny? 

- Nem tudom, elhiszed? 

- Most sírsz vagy mosolyogsz?

- Mindkettő... 

- Nagyon szép vagy! Kérlek, hagyd abba a sírást! 

- Nem bírom... 

- Előbb nem sírtál.

- Mert akkor még nem voltál itt...

- Mit csináljak, hogy újra mosolyogni lássalak?

- Nem tudom... 

- Menjünk haza, jó?

- Oké... - Hazafelé nem szóltunk egymáshoz, talán jobb is így... El kell fogadnom, hogy ő egy helyes srác, aki bejön a lányoknak, nem sajátíthatom ki magamnak... Ezt muszáj lesz elfogadnom. Vacsi közben sem szóltam senkihez, enni sem ettem, aminek viszont Dovi nem örült.

 - VACSORA UTÁN, LÁNY SZOBA - 

- Szia... - Dovi nyitott be.

- Szia... - Köszöntem vissza. 

- Hoztam neked vacsorát. 

- Nem vagyok éhes.

- Hát jó... Akkor majd megeszi Nyuszi! 

- Ki? - Furcsálkodtam. 

 - Te jó ég! - Dovi átadott nekem kis ketrecet, amiben egy hörcsög ült. Nagyon aranyos kis állat! Imádni való! Hogy megköszönjem a kis hörcsögöt, megöleltem Dovit és az ágyamra másztam Nyuszival együtt.
- Tetszik? - Mosolygott Dovi.
- Igen, de... Hol találtad?
- Az egyik barátomtól kaptam.
- Nagyon aranyos!! Köszönöm szépen!
- Szóra sem érdemes! -  mosolygott. - Felmehetek?
-  Gyere! - Kivettem a Nyuszit a ketrecéből, és az ágyam feletti kis polcra raktam és adtam neki szotyit.

- Miért pont Nyuszi? 

- A gazdája is így hívta.
- Mennyi idős?
- Még baba. Nemrég lehetett elválasztani az anyjától.
- Hamtaro!
- Hamtaro?
- Így fogom hívni. Szerinted illik rá ez a név?
- Szerintem tökéletes! - mosolygott. - Hamtaro...
- Jaj picike! - Megsimogattam Hamtarót, aki megfogta az újjam, én pedig majd elájultam ettől a sok aranyosságtól!
- Ideje mennem, mindjárt nyolc.
- Máris?
- Igen, jó éjszakát, holnap találkozunk! - Mosolygott.
- Jó éjszakát... És köszönök szépen mindent! - Mosolyogtam Dovira, aki aztán kiment. Elővettem a vacsorát, amit Dovi készített nekem, és megettem Hamtaróval. A szobatársaim észre sem vették, hogy lett egy hörcsögöm, ezért este kivettem és vele aludtam, úgy érzem, hogy most már nyugodtabb vagyok, holnap új nap jön, és találkozok Rosalyával, kezd minden rendbe jönni. Már csak azt nem értem, hogy miért borultam úgy ki, mikor Dovit láttam egy másik lánnyal... Be kell látnom, kamaszodok! 😅

1. RÉSZ VÉGE